Rippl-Rónai József Medgyessy olvas című festménye visszakerült a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba. Tavaly petícióban tiltakoztunk a Sándor-palotának történő kölcsönadás ellen, és nyilvánosságot kértünk a feltételekről. A kormányváltás után, jóval az eredetileg tervezett 2029-es határidő előtt a festmény újra ott van, ahol szerintem a helye: Kaposváron. Bízom benne, hogy a tavalyi petíciónknak is volt szerepe abban, hogy a festmény ilyen hamar visszakerült Kaposvárra. Jó hír ez a városnak, amelynek Rippl-Rónai nem csupán híres szülötte, hanem a saját történetének része. A kép ismét itthon van – engem pedig, miközben a hírét olvastam, messzebbre vitt egy emlék.

Rippl-Rónai József: Medgyessy olvas, 1913
Rippl-Rónai József: Medgyessy olvas (1913). A Kaposvárra visszatért festmény reprodukciója. Forrás: Wikimedia Commons, közkincs.

Néhány nappal korábban ünnepelte születésnapját Berlinben élő író barátom, Dalos György. Azon gondolkodtam, hogyan köszöntsem fel. Mit írhatnék neki, ami több a szokásos jókívánságnál? Kinyitottam hát virtuális íróasztalom egyik fiókját, és egyszerre egész sor történet került elő belőle.

A kilencvenes években Gyurival közösen szerveztünk kulturális programokat: ő a berlini Magyar Ház igazgatójaként, én a drezdai Magyar Klub elnökeként. Beszélgetéseket, író–olvasó találkozókat, rendszeres magyar filmestéket egy drezdai moziban. Ma már szinte hihetetlen: a magyar nyelvű, német feliratos, 35 milliméteres filmkópiákat Berlinből Drezdába kellett eljuttatnunk, majd a vetítések után vissza Berlinbe. Sokszor kevés eszközünk volt, de annál több kedvünk összehozni embereket. Ezek közül több alkalom külön történetet érdemel. Talán egyszer meg is írom őket.

Dalos György a lipcsei könyvvásáron, 2011-ben
Dalos György a lipcsei könyvvásáron, 2011-ben. Ez a felvétel nem az 1999-es frankfurti alkalmat ábrázolja. Fotó: Bambule-Webdesign.de / Wikimedia Commons, CC BY 3.0.

Most azonban Kaposvár felől indulnék, és Frankfurtba érkeznék.

1999 októberében Magyarország volt a Frankfurti Könyvvásár díszvendége. Ma egy ország díszvendégszereplése természetesnek tűnhet, akkor azonban ennek különös súlya volt. A vasfüggöny leomlása után tíz évvel Magyarország az egykori keleti blokk országai közül elsőként mutathatta be ilyen hangsúlyosan a kultúráját a világ egyik legfontosabb könyves találkozóján. A Frankfurtba utazó magyar írók között ott volt Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Kukorelly Endre és Jókai Anna is. Nem csupán könyvekről volt szó: a német olvasók új fordításokon, személyes találkozásokon és beszélgetéseken keresztül ismerhettek meg egy országot, amelytől sokáig politikai határ választotta el őket.

Gyuri ennek a magyar irodalmi bemutatkozásnak egyik kezdeményezője és kurátora volt. Íróként is jelen volt: az 1999-es szerzőkatalógus külön bemutatta a munkásságát. Néhány nappal a vásár előtt a Die Welt közölte „Die Kometen ziehen weiter” – „Az üstökösök továbbvonulnak” – című írását, amelyben a rendszerváltás utáni magyar könyvpiacról, a fordításokról és arról írt, kik juthatnak el a magyar irodalomból a német olvasókhoz. Cikke nem puszta ünnepi méltatás volt: azt is megmutatta, milyen nehézségek állnak a könyvek útjában.

Frankfurtban a könyvvásáron kívül is lehetett találkozni a magyar kultúrával. Ugyanabban az októberben a Schirn Kunsthalle Ein Ungar in Paris – Egy magyar Párizsban – címmel önálló kiállítást rendezett Rippl-Rónai József műveiből. Aki a magyar könyvek miatt érkezett a városba, egy kaposvári festő világával is találkozhatott. Az Élet és Irodalom 1999. október 22-i frankfurti tudósítása a Rippl-Rónai-tárlatot a nagy figyelmet kapott kulturális események között említette.

Rippl-Rónai József: Kalitkás nő, 1892
Rippl-Rónai József: Kalitkás nő (1892). A frankfurti tárlat kapcsán a korabeli Die Welt-kritika is említette. Ez nem a Kaposvárra visszatért Medgyessy olvas. Kép: Magyar Nemzeti Galéria / Wikimedia Commons, közkincs.

Ennek a kiállításnak is volt tétje. Rippl-Rónai nevét itthon jól ismerjük; Frankfurtban a tárlat egy szélesebb nemzetközi közönség előtt mutatta meg, hogy a Kaposvárról indult festő a párizsi művészeti életnek is résztvevője volt. A Nabis művészcsoport tagjaként nem csupán figyelte a modern festészet alakulását, hanem maga is benne dolgozott annak egyik fontos párizsi műhelyében. Alkotókedve a vásznon túl is megmutatkozott: tervei nyomán faliszőnyegek, kerámia- és üvegtárgyak is születtek. A vásár és a Schirn kiállítása két külön rendezvény volt, mégis együtt érzékeltetik, milyen sokféle hangon szólalt meg akkor Magyarország Frankfurtban: könyveken, beszélgetéseken és festményeken keresztül.

Az én emlékeimben összetartozik az a frankfurti ősz, Gyuri és Kaposvár. Nem azért, mert egyetlen történet szereplői voltak, hanem mert ugyanabban az időben ugyanazon a városon át vezetett az útjuk a német közönséghez.

Most, közel 27 évvel később, egy Kaposvárra visszatért festmény hozta elő bennem ezt az októbert. Gyuri születésnapjára kerestem néhány személyes mondatot, és végül egy egész korszak nyílt ki előttem. Talán ez a legszebb a régi baráti és kulturális találkozásokban: az este véget ér, egy program lezajlik, a könyvvásár bezár, a kiállítást lebontják – de az emberek között létrejött kapcsolat időtől és távolságtól függetlenül tovább él.

A festmény hazatért. Az emlékek pedig elindultak a maguk útján. Lesz még mit elmesélni róluk.

Források

Képek felhasználása: A Medgyessy olvas reprodukciója és a Kalitkás nő reprodukciója közkincs. A Dalos Györgyről készült kép Bambule-Webdesign.de fotója, Creative Commons Nevezd meg! 3.0 (CC BY 3.0) licenccel; a szerzőt és a licencet a képaláírás feltünteti. A képeket méretezésen túl nem módosítottuk.

← Vissza a címlapra

Olvasói hozzászólások

Szólj hozzá a témához

A hozzászólások moderálás után jelennek meg. Tényállításhoz kérjük a forrás megjelölését; személyes adatot, sértő vagy rágalmazó tartalmat nem teszünk közzé.

Beküldéssel elfogadod a hozzászólási és adatkezelési szabályokat.

Még nincs jóváhagyott hozzászólás.